A partról történő etetés eszközei

A horgászataink során, különösen, ha pontyról vagy amurról van szó, komoly problémákkal is szembesülhetünk abban az esetben, ha csak a partról, dobással engedélyezik a szerelékünk vízbe történő bejuttatását. Ugyanis egyes tavakon a szerelék behordása, vagy a csónakos és etetőhajós etetés tiltott, nem megfelelő felkészültség esetén könnyen kudarccal végződhet a horgászatunk.

Éppen ezért nagyon fontos, hogy a parti horgászatok során tökéletesen ismerjük és alkalmazzuk az etetési segédeszközöket. A horgászok körében nagyon közkedvelt a bojli dobócső, a csúzli, valamint újabban a parittya. Az etetőrakéta viszont valamilyen oknál fogva kissé a háttérbe szorult, nem igazán örvend nagy népszerűségnek. Pedig megfelelő alkalmazása esetén szinte csodákra képes, komoly etetéseket alakíthatunk ki a segítségével, melynek köszönhetően gyorsan az etetésünkre csábíthatjuk a halakat.

Nézzük sorban akkor milyen segédeszközök állhatnak rendelkezéseinkre.

Etető csúzlik:

csuzli

Csúzlival a parttól meglehetősen távoli helyeket is pontosan lehet etetni.  A horgászboltok kínálatában sokféle csúzli szerepel, amelyeket alapvetően két nagy csoportra oszthatunk: a szóródó etetőanyag, illetve az etetőgolyók – etetőanyag-gombócok , kijuttatására szolgáló csúzlikra.

Csúzlik szóródó etetőanyaghoz:
a villájuk kicsi, gumijuk vékony, a zseb kicsi és puha. Ezekkel a csúzlikkal legfeljebb 15 méterre lehet pontosan kilőni a csontikat vagy más etetőanyagot. Kellő gyakorlattal az összes etetőanyag egy egyméteresnél kisebb körben fog vizet érni. Ezek a csúzlik jól használhatók a egy-egy lövéssel nagyobb mennyiségű etetőanyagot lehet kijuttatni mintegy 30 méterre.

Csúzlik etetőgolyókhoz:
Az etetőanyag golyóformában való kilövéséhez használt csúzlik gumija nagyon erős (sokkal erősebb, mint a csali kilövésére szolgáló csúzliké), zsebük pedig merev, hogy ne deformálja a kilőtt etetőgolyót. A horgászboltokban 30-60 m lövőtávolságú csúzlik kaphatók. Általában akkor van rájuk szükség, ha a parttól nagyobb távolságra kell fogni a halakat például a nagy állóvizeken vagy a nagyon széles folyókon.

Egyéb csúzlik
A pontyozók, és azok a horgászok, akik egy egy halfajta fogására specializálódnak, általában szóródó etetőanyagot használnak. Ezeknek a csúzliknak a gumija erős, zsebe pedig nagy. Nagyobb mennyiségű etető vagy csalianyagot (például kukoricát) lehet kilőni segítségükkel mintegy 40 méterre.
A pontyozók gyakran lőnek ki bojli golyókat is. Ehhez erős gumijú, és kis, merev zsebbel ellátott csúzlikat használnak, amelyekkel akár 100 méterre is pontosan célba lehet találni a bojlikkal. Ezeknek a csúzliknak a villáját néha külön támasztóval erősítik meg.

Parittyák:

parittya

Fantasztikus segítség a method mixből készített vagy más etető anyagból készített gombócok nagy távolságra való bedobására. De ugyanakkor kukoricát, pelleteket vagy kisebb magvakat megragasztva is eredményesen használható. Nagy segítség a partról történő etetésekben. A parittya nagyszerű eszköz, ha nagy távra sokat akarunk etetni. Gyakorlatilag egy kosár egy erős zsinór végén, amit ugyanúgy szerelhetünk fel, mint egy rakétát, aztán megtölthetjük bármivel. Amikor bedobunk, a parittya messzire lövi az etetőanyagot, de nem követi a teljes távon. Némi gyakorlással pontosan tudunk dobni vele, a távolság pedig elképesztő. Átlagos rakétázó szerelést igényel. Egyszerűen felkötjük a parittyát a főzsinórra, belehelyezzük az etető gombócot és dobhatunk. A kosár pár méter után leesik az etetőgombóc, pedig tovább repül a meghorgászni kívánt területre. Ezzel a módszerre könnyedén juttathatjuk el etetőanyag gombócainkat akár 150 méteres távolságra is.

Ahhoz, hogy kihasználhassuk gyorsaságát, némi előkészület szükséges. Javasolt előre elkészíteni az etetőanyagot, golyó formában, és kicsit állni hagyni, amíg megkeményedik. Minél keményebbek és szárazabbak, annál távolabbra tudjuk őket hajítani. A puha frissen gyúrt gombócok, nem bírják a kezdeti gyorsulást és szétesnek. Így pár 10 méter után több darabban landolnak a vízben, és mindenhova lesz etetve csak oda nem ahová kívánjuk. Érdemes odafigyelni a golyók méretére is, nem szabad túl nagyokat készíteni, javasolt a közel egyenlő nagyságúak gyúrása. Az egész folyamat drasztikusan leegyszerűsödik, ha van segítőnk, aki megtölti a parittyát. Régebben nagyon elterjed módszernek örvendett a parittyázás, azonban napjainkban ez a módszer kezd kiszorulni.

Etető rakéták:

raketa

Nézzük az etetőrakéta előnyeit, melyek a használata mellett szólnak:
– A rakéta méretétől függően negyed óra alatt akár 4-5 kiló etetőanyagot is a vízbe juttathatunk, tehát gyorsan lehet vele dolgozni
– Megfelelő felszereléssel és kellő gyakorlás után akár 120-130 méterig is eletethetünk a rakétával
– Nem igazán számít az etetőanyag mérete és alakja sem, a rakétával az aprómagtól kezdve egészen a kisméretű pelletekig gond nélkül etetethetünk
– A rakétával történő etetés gyorsan elsajátítható, nem igényel különösebb technikai tudást
– Kevés kiegészítő felszerelést igényel, az etetéshez elég egy rakéta, egy erős bot, strapabíró orsó

A rakétával történő etetések során az egyik legnagyobb problémánk a bevontatásoknál adódhatnak. Ha a rakéta kitekerés közben elmerül a vízben, nagyon nehéz onnan újból kiszabadítani, feltépni a víz tetejére.  Ilyenkor komoly mennyiségű víz juthat a rakétákba, mely megnehezítheti a kivontatását. Persze erre is akad megoldás, csak egy apró változtatást kell alkalmazni a rakétán.

A Spomb rakéta:

spomb

A Spomb spod rakétával az aerodinamikus kialakítása miatt könnyedén, koncentráltan, és nagy pontossággal etethetünk nagy távolságokra. A MINI Spomb elsősorban a feeder horgászoknak lett kialakítva, feederbottal is pontosan dobható, vagy a bojlis horgászat alatt nem igényel külön Spod botot. A zárt testbe akár lazára kevert spod-mixet, apró magokat, bojlit és pelletet is tölthetünk. Áramvonalas formája lehetővé teszi a150-160 méteres dobásokat is. A rakéta elején található egy piros gomb, mely a vízbeérkezés pillanatában azonnal kinyitja a rakétát, így pillanatok alatt kiüríti annak tartalmát.

Hatalmas előnye a hagyományos etetőrakétákkal szemben, hogy a Spomb -ba töltött anyag veszteség nulla bedobásnál. Minden egyes gramm a vízre érkezés helyén távozik a testből. A bevontatás lényegesen kevesebb erőfeszítéssel jár, mint egy elmerülő etetőrakétánál. Olykor-olykor, olyan könnyedén lehet visszavontatni a víz felszínén, hogy egyes horgászok rátartanak a zsinórra, hogy a dobra az ne kerüljön fel túl lazán.

Dobócsövek:

dobocso

A dobócső a partról történő, bojlival való etetés egyik legfontosabb eszköze. A dobócső kialakítását tekintve hosszú, hajlított J, vagy S alakú, aminek köszönhetően a bojli forgása felgyorsul, így sokkal távolabbra lehet vele dobni mint a hagyományos módszerekkel. Alapanyagát tekintve erős PVC-ből vagy könnyű fémből, alumíniumból készül. A csövek lehetnek teljes hosszúkon telítettek, de a jobbaknál, az oldalakun perforációk akadályozzák meg a vákum negatív hatását, ezzel is növelve a távolságot és a pontosságot. Legpontosabban akkor lehet vele dobni, ha egyszerre csak egy bojlit helyezünk a csőbe, de megfelelő gyakorlat elsajátításával, a 3 szem is könnyen egy pontban ér célt. A dobócsövet felül a végénél, vagy oldalt a nyelénél lehet tölteni. Az oldaltöltős előnye, hogy időt takarítunk meg a felülről becsúsztatott bojlival ellentétben. A csőátmérőt tekintve több méretben van forgalomban, a bojligolyók nagyságához igazítva.

Horgászataink alatt fontos dolog, hogy közvetlenül minden kapás után néhány szem bojlit juttasunk be az etetésre. A cső belsejét időnként nem árt vizezni, hogy a kissé félresikerült “gömb” alakú bojli golyók is ugyanúgy hagyják el a cső végét, mint jóval szabályosabb társaik.

Bóják:

dolo bojah boja

A bójákat az etetési hely, és a meghorgászandó terület céljából használják a horgászok. Tehát a bója mindig megjelölésre szolgál. A bóják elhelyezése minden esetben csónak használatát veszi igénybe, tehát csak ott azokon a vizeken használhatóak, ahol engedélyezett a bóják elhelyezése és a csónakkal való bejuttatása.

A bójákat tekintve jelenleg több formájuk is van forgalomban. Kezdetben H bójákat használtak a horgászok, melyeket az esi időszakra is gondolva, valamiféle világító testel láttak el. Elhelyezése egyszerű volt, hisz a bóját a víz felszínére téve, az annyi zsinórt engedett le magáról, még a zsinór végén lévő súly el nem érte a meder feneket. A meghorgászandó terület kijelölését száz százalékosan ellátták, de ugyanakkor a fárasztásokkor óriási hátrányokat is okozhatott.  Ugyanis akasztás után, ha a hal túl szaladt a bóján, általában bele is gabalyodott és nem elég, hogy gubancot okozott, még a halat is elveszítettük olykor-olykor.

Ezért a H bójákat kiszorították a dőlő bóják alkalmazása. Hosszuk igény szerint toldható, így bármely vízmélységig használhatóak. A horgász számára jobban láthatóak, észlelhetőek. Az éjszakai órákban a kivilágítása is megoldott egyes típusoknál. Nagy előnyük, hogy nem okoz hasonló bosszúságot, mint a H bója. Hisz akasztás után, ha a hal ráviszi is a zsinórt, az egyszerűen eldől, a zsinór végigcsúszik rajta, a bója feláll, az eredeti helyére. Így nem téveszthetjük el sem az irányt sem a távolságot, ahová etettünk. Szállítása azonban több helyet igényel, valamint könnyebben sérül a szállítás során a bója test. Hátránya lehet még, hogy 6 méternél mélyebb vizekben már nem igazán használható, vagy legalább is célszerűbb H bóját használni.

 


Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>