Az oldódó bojli története

Az oldódó bojli esete kicsit hasonlít a Post.it jegyzettömbjéhez, ahol az alkotó eredetileg egy papírragasztót akart kifejleszteni, és valamiért nem jött össze neki. A leleményes gyártó azonban erényt tudott kovácsolni a kudarcból, és éppen a csekély ragasztóképességét használta fel az emlékeztetőcetlik előállításához, amik újdonságként hatottak a piacra, és nagy sikert értek el! Talán meglehetősen képletes a példa az oldódó csalik esetében.

oldodo

A horgász szemével…

Bojlisként érdekes, de csekély gyakorlati haszonnal járó lehetősségként éltem meg az első találkozást ezzel az oldódó csalival: a fizikai tulajdonságai még a minimális szinten sem érték el a bojliktól elvárható paramétereket, a hétköznapi horgászat során pedig alkalmatlannak bizonyult a szelektív nagyhalhorgászatra. Ez érthető, hiszen végtére is az egyre népszerűbb pontyfogó versenyek hívták életre. Nem véletlen írok pontyfogó versenyt bojlis verseny helyett, mivel ez a csali nem a szelektáló nagyhalhorgászatra lett kifejlesztve, hanem éppen ellenkezőleg: a lehető legrövidebb idő alatt a lehető legtöbb hal megfogásához – mérettől és fajtától függetlenül, és erre tökéletesen meg is felel!

A csalit alkotó etetőanyag gyakorlatilag csak minimálisan van összeragasztva, ezáltal az ínycsiklandó alkotóelemek teljes intenzitással ki tudják fejteni a csalogató hatásukat, sőt, a hozzáadott aromák és ízfokozók, még további csáberővel is bírnak. egyetlen baj a csalival, hogy a fokozatos oldódása miatt nagyon hamar elveszíti eredeti méretét, így az egyre kisebbé zsugorodó falat elérhetővé válik a legtöbb fehér hal számára is, legvégül pedig leolvad a horog mellől – ez az egész folyamat akár 30-60 perc alatt lejátszódhat.

Véleményem szerint ezek a tulajdonságok – mint ideális feedercsalis jellemzők – inkább a finom szerelékes módszerek felé kacsingatnak.

A gyártó szemével…

…már sokkal izgalmasabb a kérdéskör. Utalnék a bevezetőben említett Post-it hasonlatomra: az oldódó bojli annál jobb, minél „rosszabb”!

A klasszikus bojlicsali fizikai tulaj­donságai közül talán az egyik legfonto­sabb az állag, a horogállóság. Egy jó bojlitól minimális elvárás, hogy egy-két na­pig őrizze meg az eredeti formáját, kon­zisztenciáját. Persze kisebb-nagyobb mértékben felpuhulhat, mállhat, de ez nem vezethet jelentős méretvesztéshez. A bojlihorgászok előtt már régóta is­meretes, hogy a friss, puha, kicsit mállékony golyó gyorsabban az etetésre vonz­za a pontyokat, mint a régi, kiszáradt ke­mény golyó. De az alkalmazhatósága ezeknek is korlátozott. Azokon a tava­kon, ahol rengeteg a fehér hal, vagy csak ritkán (1-2 nap/kapás) számíthatunk kapásra, ott kénytelenek vagyunk a kötöttebb szerkezetű, külső tényezőknek jobban ellenálló golyókat alkalmazni.


Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>