Ecsédi történet – a kezdetektől napjainkig

Most is zajlik Ecséden a Pontycentrum szervezésében a feltörekvő nemzedék számára létrehozott tábor, melyen Pali barátommal mi is részt fogunk venni. Ennek apropóján szeretném veletek megosztani Bordás József cikkét, aki egyben a túra vezetője is. Természetesen a tábor után megosztjuk veletek tapasztalatainkat, addig is ajánlom figyelmetekbe a következő írást.

Nagyon sok tóról írtak már érdekesebbnél érdekesebb történeteket, viszont az ecsédi Vég-tó – méltánytalanul – valahogy mindig kimaradt a sorból, pedig sokunk szerint az egyik legérdekesebb víz az országban. Már nagyon régóta szerettem volna róla beszámolót írni, de valahogy sosem teljesedett ki. Egészen eddig.

Közel nyolc éve járok rendszeresen vissza erre a csodálatos bányatóra, és minden nagyképűség nélkül elmondhatom, hogy lassan kezdem megismerni, igaz, még mindig tud meglepetéseket okozni. Úgy érzem, hogy a vízparton eltöltött időben és tapasztalatszerzésben is eljutottam odáig, hogy érdemben tudok olyan hasznos, konkrét és érthető információkat átadni a horgásztársaimnak, ami által jobban megismerhetik ezt a vizet, és eredményesebben pecázhatnak rajta. Mert valljuk be, hogy az eredményes horgászat alapkövetelménye az adott víz ismerete. Meggyőződésem, hogy egy adott tavat nem lehet egy-két hét, egy-két hónap de még egy-két év alatt sem teljesen kiismerni és felfedezni, éppen ezért, néha nagyon jól jön az első horgásztúra előtt olyan horgásztársakat meghallgatni a helyi sajátosságokról, akik már régóta járnak az adott vízre – ezzel esetleg hosszú hónapokat spórolhatunk. Ez nem azt jelenti, hogy ők jobban horgásznak, mint mi, csak az ominózus vízről tudnak többet nálunk. Személy szerint soha nem szégyelltem egy-egy tóval kapcsolatban adatokat, információkat, tapasztalatokat gyűjteni másoktól.

Magával ragadó…

Ecsed2

Ecsed3

…csodálatos természeti környezet.

 

Más, mint a többi

Az 1950-es és 60-as években a környéken külszíni barnaszén (lignit) kitermelés folyt több helyen, többek közt Ecséd mellett is. A bányászat 1968-ban ért véget és a gyakorlat az volt, hogy miután egy adott részen befejezték a bányászatot, ún. rekultiváció vette kezdetét, ami azt jelentette, hogy az élővilágot és a talajformát megpróbálták az eredetihez megközelítő állapotra visszaállítani, visszatermelni azt a talajt, amit nem tudtak hasznosítani. A tónak azért „vég” a neve, mert az utolsó zárógödre volt ennek az egész folyamatnak, és így nem jutott már bele annyi mennyiségű föld, hogy teljesen feltöltsék. A hegyekből jövő karsztvizű források – szám szerint kilenc darab – szépen lassan vízzel telítették, és így alakult ki ez a csodás, egyedülálló közeg. Ezért van az, hogy az átlagmélység eléri a 15 métert is, legmélyebb pontja pedig 33 méter, igaz, ez csak a déli rész egy kis területén van. A tó vízfelülete 34 ha, viszont a mélységéből adódóan kb. 6.000.000 köbméter vizet tartalmaz, ami egy 2 méter átlagmélységű, 300 hektáros tavat töltene meg. A hiányos rekultiváció következtében alakult ki az a speciális mederviszony is, ami annyira érdekessé teszi ezen a tavon a halkeresést, s vele együtt a horgászatot. Bányatóról lévén szó, kristálytiszta vízzel rendelkezik, amiben hosszú évek alatt szépen elszaporodott a vándorkagyló és szinte mindenhol megtalálható. Rengeteg szúnyoglárva, apróbb csigák és rákok is élnek a tóban, de a pontyok legfőbb táplálékforrását a kagylók képzik. Ez teremti meg az ecsédi pontyhorgászat alapját.

Ha megszólít…

      Ecsed4

…a múlt!

Mivel engedélyezett a csónakhasználat, lehetőségünk nyílik a meder alapos feltérképezésére és helykeresésre, ami ezen a tavon a legfontosabb. Rengeteg fa, bokor, és a bányászat maradékaként ottmaradt kemény szénnel teli kiszögellések vannak a víz alatt különböző mélységekben és ezeken komplett kagylótelepek találhatók. Ezek a telepek a kemény töréseken kb. 3-4 négyzetméteres foltokban elszórtan vannak az aljzaton, amiket egy kis idő és energia ráfordításával megtalálhatunk. Sikerült több 20 kg feletti pontyot kifognom már ebből a tóból, és bátran kijelenthetem, hogy a nagyobb példányokat csak akkor tudjuk megfogni, ha ezekre a kagylótelepekre, vagy ezek közvetlen közelébe tesszük le a csalinkat. Furcsának tűnhet ez, de számtalanszor kipróbáltam, hogy ha a csalit akár csak 3-4 méterre a kagylós terület mellé tettem, 10-15 kg-nál nem fogtam nagyobb halat. Az igazán nagy pontyok szinte „ráfekszenek” a telepekre és nem moccannak onnan, még a legjobb bojli kedvéért sem. Nagyon nehéz megtalálni az ilyen a helyeket, órákba, sőt napokba is telhet, de a cél érdekében mindent meg kell tennünk. Tapasztalataim szerint a nyári időszakban 8 és 13 méter közötti mélységben foghatjuk a legtöbb pontyot, de volt már példa arra is, persze ritkábban, hogy a 16-18 méteres részek is adták a halat. Tavasszal és ívási időszakban mindenféleképpen a szélvizeket érdemes próbálni. Ahogy melegszik a víz, és a szélében a hínár lassan nőni kezd, csak itt szoktam horgászni, 0,8-1,5 méteres vízben. Ha rá szánjuk az időt, nagyon jól meg lehet figyelni a járatokat és a tisztásokat a nádban, valamint a hínármezőben és oda kell letenni a csalinkat. Nagyon sok, fás, bokros terület van, amit tudatosan szeretnénk meghorgászni, fárasztáskor azonban vigyáznunk kell halunk épségére!

Ecsed6
A lenyűgöző pontyállomány megérdemli a gondoskodást!

Kagylótelep-keresés

Alacsonyabb vízmélységű tavaknál egy egyszerű bot is megfelelne erre a célra, de itt a nagy mélységek miatt pici lékhorgászbotot szoktam erre a célra használni, egy nagyon egyszerű kicsi orsóval, rajta 20 méter fonott zsinórral és egy 200 grammos ólommal. A radart csak a víz alatti nagyobb szintkülönbségek megtalálásához használom, és miután ez megvan, az előbb említett pici bottal elkezdem az adott területet letapogatni. Ahogy az ólom leér a fenékre és a zsinór megfeszül, szinte kézzel foghatóan lehet érezni, hogy alattunk iszaposabb vagy keményebb aljzat van-e. Ha keményebb részbe botlunk, azzal még nem értük el a célunkat. Tovább kell tapogatni a környéken mindaddig, amíg olyasvalamit nem érzünk, mintha apró üveggolyókkal teli tálba mártogatnánk az ólmunkat. Ha ilyet érzünk, megnyugodhatunk. Az lesz a kagylós terület.

Ecsed7
A nagy mennyiségben jelen lévő vándorkagyló a ponty természetes táplálékát képezi.

 

Halvédelem

Vízben… Számolni kell azzal, hogy egy nagy ponty megakasztás után, irgalmatlan erővel tud és akar is visszamenni az akadókba, és ha nem tudjuk uralni a helyzetet, nagyon nagy sérüléseket tudunk okozni kedvenceinknek azzal, hogy elkezdjük a fák közül kicibálni. Éppen ezért nem szabad sem ólomzsinórt, sem olyan ólomklipszet használni, amit nem vágunk vissza az ólom könnyebb elmaradása érdekében, mert ezek végzetes kárt okozhatnának, ha a halunk beletekeredik egy víz alatti fába. Mindig minden esetben ólomelhagyós módszerrel horgászom, egyrészt biztosabb a kapás és a fárasztás is, másrészt etikus a hallal szemben, mert nem tépi a száját fárasztás közben egy hatalmas ólom. Muszáj nagy ólmot használnunk ezen a vízen, mert a halak szája nagyon kemény a sok kagylóevéstől és az átlagosnál nagyobb erő kell, hogy a horog biztosan megakadjon benne, ezt az erőt pedig csak nagy ( kb. 200-250 g-os) ólom fogja biztosítani.

Szárazon… Az ólomelhagyós módszerrel a vízben vigyázhatunk a halak épségére, de emellett szót érdemel a védelmük érdekében egy másik speciális helyzet is: Az ecsédi tavon és a hasonló mélységekkel rendelkező bányatavakban 10-15 méteres mélységben még a legnagyobb nyári melegben sem melegszik fel a víz 15 fok felé. A halak, akik itt élnek, ehhez tökéletesen alkalmazkodtak és megszokták. Nagyon – nagyon fontos, hogy fárasztás és mérlegelés után nehogy azonnal rátegyük a kánikulában felhevült matracra a pontyunkat. Nem elég egy vödör vízzel leönteni a matracot, nagyon alaposan le kell hűtenünk azt! Végzetes sérüléseket okozhatunk a halak testén lévő nyálkás rétegen, ami később a halálukhoz is vezethet. A lehető legbiztonságosabb az lenne a nyári időszakban, ha a halat fárasztás után a partszéli sekélyebb vízben mérlegelnénk és pár gyors fotó után azonnal visszaengednénk. Ugyanilyen körültekintően kell eljárni az ívási időszakban a fotózáskor. Az ikrával teli pontyokat nagyon óvatosan kell kézben tartani, nehogy megnyomjuk az ilyenkor még lágyabb hasi részeket és az ikrazsákot. Természetesen ez nem csak az ecsédi pontyokra vonatkozik.

 

Etetés, csali

Próbáltam mindenféle összetételű és mennyiségű etetést már itt, így pár éve rájöttem egy-két dologra. Mivel a tóban rengeteg a természetes táplálék, nagy etetéssel csak a közepes és kisméretű pontyokat tudjuk odavonzani. Az öreg, tapasztalt halakat csak és kizárólag minőségi, koncentrált, és kevés etetéssel lehet megfogni, valamint csakis a kagylós helyeken! Értelmetlennek tartom a magok túlzott használatát, mert 15 kg-nál nagyobb pontyokat ritkán foghatunk az ilyen etetésen – amik régebben ugyan működtek, de ez mostanára megváltozott. Azt figyeltem meg, hogy az itt élő halak lassan elkezdtek szelektálni a táplálékok közt. Bojli és bojli közt óriási különbségek lehetnek, nem beszélve a kagylóról, ami mindenekfelett az elsődleges táplálék számukra. Erős, halas alapú, büdös vagy kagylós ízesítésű bojlit ajánlanék már májustól kezdve egészen az ősz beálltáig, utána pedig ugyanilyen halas alapon, de erős fűszeres háttérrel rendelkezőt használok. Nagyon keveset szoktam etetni és kizárólag bojlit. Minden szemet, amit etetni szánok azt félbe vágom, és csak a csali az, ami egész szem. Maximum fél marékkal teszek egy PVA-hálóba, amit ráakasztok a horogra, 3-4 fél szemet pedig szétszórok körülötte, és megpróbálom pont a kagylós terület közepére letenni. Nekem ez a fajta technika hozott nagyobb sikereket. Volt olyan egyhetes pecám ezen a tavon, hogy 5 kg bojlival 480 kg halat fogtam, és 13 kg alatt egy sem volt, a legnagyobb pedig egy 26,1 kg tőponty volt! Nagyon fontos, hogy a meghorgászandó plató vagy törés, mélyebb vízterület felőli oldalára tegyük a csalinkat. Szeretek egy szem 24 mm-es bojlival horgászni, de nem ritkán 28-32 mm-es golyókat is használok. Néha átváltok hóemberes csalizásra – nagyon érdekes, mert ennél a csalizási fajtánál, napszaktól, évszaktól, vízhőmérséklettől és ízesítéstől függetlenül a fehér, vagy a nagyon világos pop-up-ok működtek jobban. A szereléket tekintve is vannak érdekességek: akár 50-60 cm-es előkéket is kötök, és ki merem jelenteni, hogy jobban működnek. A rövidebb előkék akkor hatásosak, ha közvetlen meredek törésoldalba tesszük le őket. A szereléket egy ideje már teljesen leegyszerűsítettem, olyan variációt használok, amihez nem kell zsugorcső, karika és gumi sem. Megpróbálom a legtermészetesebben felkínálni a csalit. Csak fekete ólmot használok, és nagyon sötét színű előkezsinórt. Számos nagytestű potyka él ebben a vízben közel a harmincas álomhatárhoz, akik egyre rafináltabbak, okosabbak, és igen is feladják a leckét nekünk évről-évre. Sok mindent lehet tanulni a mások elmondásaiból, de az igazi apró és jelentős részletekre a saját tapasztalatunk fog rávezetni. De hát ez a legszebb az egészben!

Frontok, légnyomások

A frontok hatását sokáig figyeltem és írtam a légnyomás adatait, de megmondom őszintén, nem tudtam konkrét konzekvenciát levonni belőle ezen a tavon. Tapasztalataim szerint a légnyomásváltozás az alacsonyabb vízmélységű tavaknál jobban érezteti hatását, mint egy bányatavon, ahol alapvetően nagyobb a vízben az oldott oxigén mennyisége. Ecséden volt arra is példa, hogy magas és alacsony légnyomásnál is fogtunk sok halat, de azt bátran állíthatom, hogy stabilan emelkedő légnyomásnál jobb kapásaim voltak.

Ecsed8

Sokszor a legforróbb nyári nappalok is…

Ecsed9

… tartogathatnak meglepetéseket!

Nagyon sok apró momentumnak passzolni kell, hogy egy ilyen nehéz helyen eredményesek legyünk, de mindezek mellett a sikereink kulcsa a kitartásban van, és abban, hogy vannak még olyan horgásztavak, amik megfelelő odafigyeléssel, és odaadással ki tudják nevelni és meg tudják tartani a halállományukat. Olyan jó érzés fog el mindig, amikor visszafogunk egy korábban már kifogott halat, és konstatáljuk, hogy megint gyarapodott, és mit sem vesztett egészségi állapotából az elmúlt időszakban. Sajnos ezt nálunk, Magyarországon szinte lehetetlen gazdátlan, állami vizeken megvalósítani. Az ecsédi tó magántulajdonban van és kizárólag a tulajdonos megfelelő hozzáállásának köszönheti létét, mert sajnos a horgásztársadalmunk nagy része – tisztelet a kivételnek – nincs, és még nagyon sokáig nem is lesz mentálisan megérve arra, hogy egy ilyen vagy hasonló vízben, még ha tudatlanul is, de kárt ne tegyen. Innen-onnan lehet hallani pikáns megjegyzéseket, hogy micsoda rendszabályok uralkodnak a Vég-tavon – ami tény. Viszont máshogy nem lehetne megőrizni ezt a csodálatos gyöngyszemet. Azért nem arra kell gondolni, hogy minden nap háromszor megkorbácsolják az embereket, csak egy mindenki által betartható egészséges rendet vár el a gazda. Ha pedig képesek vagyunk arra, hogy ezt a rendet megértsük és megtartsuk, az itt élő gyönyörű pontyokkal méltóan bánjunk, maximálisan megőrizve egészségüket, akkor még nagyon sok szép felejthetetlen és élményekben gazdag horgászatot élhetünk át ezen a csodás tavon. Mert valljuk be, hiába magántóról van szó, a mi érdekünk is, hogy megőrizzük a mostani valójában.

Ecsed10

Óvjuk és védjük a természet értékeit!

Remélem sok hasznos információt sikerült átadnom a tóval kapcsolatban, és mindenkinek kívánom, hogy legalább olyan élményekkel térjen haza Ecsédről, mint ahogyan én szoktam.

A Vég-tó szépségdíjas…

Ecsed11

…kincsei!

Tisztelettel: Bordás József és a Pontycentrum”

Forrás: www.pontycentrum.hu

garda gabor avatar


Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>