A 6-os szám a számmisztikában univerzális harmóniát, stabilitást, egyensúlyt szimbolizál. Számmisztikailag a szeretet, a gondoskodás, a szerelem, a vonzalom, a tökéletesség, a harmónia, a szépség száma.

Az Ohati III-as bojlistó, pont egy ilyen paradicsom. Csapatunk nagyon szeret idejárni horgászni, hisz a mindennapok hajtásainak gőzét itt nyugodtan leengedheti az ember. Ezen csodálatos tavon a horgász teljes odaadással hódolhat a bojlizás szenvedélyének és persze nem eredménytelenül. A gyönyörű tó, és az azt körülvevő nyugodt természet hatalmas vonzalommal bír a horgász számára. Nem elhanyagolható a tó békés lakóinak egyedszáma és átlagsúlya, melyekre az ide látogató nagy örömmel és szeretettel horgászik, és azokat egy-egy fotó erejéig a partra kényszeríti.

Mi egy augusztus közepi hétvégét választottunk, hogy újra a paradicsomba látogathassunk, mely nekünk mindig felejthetetlen élményeket okozott. Az idő gyönyörű volt, több napra folyamatosan napsütést és meleget jósoltak a meteorológusok. Tipikusan az a melegfront utáni beállt meleg volt. Hárman, 6 bottal és 6 különböző Wonder Baits aromával készültünk az előttünk álló 60 órásra tervezett pecára. Az ízeket tekintve a következő aromákat használtuk fel a magmixek, és saját készítésű bojliaink ízesítésére. Extra saussage (kolbász), Red Chili (chili), Lighting octopus (polip), Dragon crab (rák), Green Deep (kagyló) és Damn liver (máj) aromák jöttek szóba a nagy melegre, valamint a melegnek számító vízhőmérsékletre való tekintettel. Ugyanis ebben a meleg hónapban bajuszos barátaink a minél büdösebb táplálékokat keresik.

A vízpartra késő délután értünk ki. Az előttünk álló órákat, még nem nyugodott a nap a horizont alá, a táborépítéssel és etetéssel töltöttük. Amíg én és Pali a sátrak és a pavilon elhelyezésével foglalkoztunk, addig Ákos májas, polipos és kagylós magmixxel, és kukoricával készítette elő a terülj-terülj asztalkát a meghorgászni kívánt területre.  A gyors etetés érdekében 2 spod bot is volt nálunk. Mire befejeztük a táborépítést Ákos már jól megterítette az asztalt a halak számára. Pali és én gyorsan neki álltunk gombócokat gyúrni, és parittyázni a felhősítés érdekében. Ez alatt Ákos májas, és rákos ízesítésű 16-20 mm-es golyókat csövezett további csemegeként. A botok elhelyezése ment a leggyorsabban. A végszerelékeket tekintve, Ákosék ragaszkodtak a sima ólomhoz, még én a nagyobb csalogatóhatás érdekében paszta ólmokat használtam, melyeket saját készítésű májas pasztával tömtem meg. A csalizni szánt bojlik 20 mm-es saját készítésű és aromásított oldódó bojlik voltak, célzottan erre a vízre kifejlesztve.

Az etetés és botok elhelyezése után bizakodva foglaltunk helyet horgász székeinkbe, várva a swingerek megemelkedését, az elektromos kapásjelzők visító hangját. Közben a csodálatos ohati naplementében gyönyörködtünk, mely az embernek a túlhajtott hétköznapok után mennyei felüdülést nyújt.

„A botok a helyükön, az etetés jól elkészített, a felcsalizott bojlik fogósak”- mondtam a többieknek. Naplemente után ezt bajuszos barátaink is így gondolták, hisz Ákos és saját botomon is gyönyörű kapás jelentkezett. Az augusztusi elrobbanós kapásokat nem meghazudtolva, a nyeletőfékek tették a dolgukat. Míg Ákos egy 14,2kg-os tükrössel, addig én egy 8 kg-os pikkelyessel pózolhattam egy-egy képen.

Jól kezdődik, nem sokat kellett várni az első kapásokra.

Az este innentől kezdve csendesen telt. A csendet kihasználtuk etetésre. Minden órában, felváltva magmix kerül spombbal meghorgászott területre, valamint felhősítés érdekében 10-10 gombóc botonként és némi bojli csövezve. Mind a hárman nagyon bíztunk az éjszakában, de nem jönnek olyan mértékben a kapások, ahogy azt mi szerettük volna. Egy-egy bajuszos azért betévedt, de nem a várva várt intenzitással.

Hajnal 3-ig folyamatosan, óránként etetünk. A gyümölcsnek be kell érni, csak idő kérdése hogy mikor. És eljött az a pont mikor nem bírtuk alvás nélkül. Fáradt a láb, fáradt a kar, és fáradtak a szemek. Szemhéjunkra mintha több kilós súly nehezedett volna, negyed 4 körül győzött a fáradság és álomra hajtottuk fejünket.

Nem sokat tudunk aludni, hisz a gyümölcs amiről beszéltem korán beérett. Talán túl korán is, jó lett volna még egy órácskát pihenni. Reggel 6-tól ugyanis megindult a “show”. A 6 bot szinte egymás után durrant el. Fáradt szemekkel, szinte kiszakítva a sátort, úgy ugrottunk ki botjainkhoz és tettük a dolgunkat. Bajuszos barátaink szinte gladiátor módjára harcoltak, és csak jöttek és jöttek, mintha az ohati tó összes hala a mi etetésünkön lett volna. Szinte lehetetlen volt mindhármunknak 6 bottal horgászni. Az eluralkodott “káoszban” a pontyok átvették az írányítást felettünk. Több halvesztésünk keletkezett így a reggeli órákban. De ennek ellenére azért sikerült néhány igazán kapitális példányt is matracra fektetni.

10 óra körül kisebb szünet következett, mintha a bajuszos gladiátorok végtelen számú hadserege megfogyatkozott volna. A csendet kihasználva jöhetett a frissítő etetés, aromásított kukoricával, negyedelt és felezett bojlikkal. A magmixből csak minimálisat használva, hisz növelni akartuk az átlagsúlyt. Ahogy rohamosan felmelegedett az idő újabb “show” vette kezdetét. A favorit a májas, kagylós és a polipos bojli volt.

Szeretek oldódó bojlikkal horgászni, hisz a halat nem lehet vele eltelíteni, fogósabb is, mint főzött társai, valamint rövidebb 1-2-3 napos  horgászatokhoz a legtökéletesebb fegyver. Íme a bizonyíték: békés barátaink déltől folyamatosan húzták a készségeket. Több 10+ -ost is sikerült ideiglenesen matracra fektetnünk. Meglepő de a legnagyobb melegben sem csitult harci kedvük, sőt újabb és erősebb harcosokat küldtek ellenünk békés barátaink. Olykor-olykor még az amurok is megjelentek, mintha a pontyok erősítést kértek volna, de azok sem bírtak ellenállni a májas csodagolyóknak.

A nappal folyamán 12 darab 10+ -os pontyot sikerült horogra csalni, a 7-8 kilós példányok mellett.

A délutáni, kora esti órákat újra etetésre használtuk fel, majd horgászszékünkben elnyúlva próbáltunk szusszanni egyet, hisz a másfél órás alvás kevésnek bizonyult szervezetünk számára. Ennyi munka, és fárasztás mellett lábaink és karjaink mintha kőből lettek volna. Mozgalmasan telt a nap hatalmas megelégedésünkre és örömünkre. A baj csak ott kezdődött, hogy mind a hárman egyszerre merültünk ki. A halak időt nem hagyva egyikünknek sem a pihenésre. Szervezetünk igényelte a pihenést és az alvást, így éjszakára főtt bojlikkal hóemberként csaliztunk, hogy azok tovább bírják a hajszál előkén, amennyiben elkerülnek minket a halak. Azért olykor-olykor fel kellett kelnünk 1-2 szebb példány miatt, de nem bántuk, hogy az éjszaka csendesebben telt.

A hajnal és a reggel újabb halakat hozott, újabb hadsereget küldtek bajuszos barátaink. Etetni már csak csövezett golyókkal etettünk, hisz a halak végig egész nap az etetésünkön tartózkodtak. Érdekes, hogy az éjszakákban valahogyan mindig jobban bízik a horgász, itt mégis a nappalok bizonyultak erősebbnek. Még meglepőbb volt, hogy a nagy melegben sem álltak meg a halak egy kis sziesztára, sőt ilyenkor voltak a legaktívabbak. A nappal újra fárasztó volt. De hát az ilyen fáradságnak csak örülni lehet. Kevesebb nagyobb példányt sikerült horogra csalni, de a kisebb 7-8 körüli egyedek szépen érkeztek a saját készítésű golyókra.

Az utolsó napra és a pakolásra gondolva, az éjszakára újra főtt bojlikat helyeztünk el, és próbáltuk pihenéssel tölteni az időt. Furcsa, hogy az ember kiszabadul a hétköznapok hajtásából, elindul egy 3 napos horgásztúrára és az első 2 napos aktív horgászat után összes erejét elveszítve inkább az éjszakát alvásra használja, minthogy horgászna. A szenvedély a horgászat iránt bennünk volt, a környezet és a halak kapó kedve adott volt, mégis mi pihenni akartunk. Persze azért az utolsó éjszaka és hajnal alatt is jó pár példányt horogra csaltunk. Jól működött a 60 óra alatt az etetési stratégia, a saját készítésű Wonder Baits bojli, és a kitartás a kitalált taktika mellett meghozta gyümölcsét. Összfogásunkat tekintve dekagrammok híján 600 kg-nyi halat sikerült matracra fektetnünk, és a tó átlagsúlyával számolva közel 200 kilónyi halvesztésünk adódott. Ebből 16 darab 10+ -os  példányt sikerült horogra csalni, a legnagyobb halunk közel 16 kilós volt. Érdekes hogy a bűvös hatos szám szinte minden adatnál ott szerepelt.

Fáradtan, de hatalmas élményekkel gazdagodva kezdtünk a pakoláshoz. Ezért szeretünk téged Ohat, és ezért szeretünk titeket bajuszos barátaink. Remélem mihamarabb vissza tudunk térni eme csodálatos paradicsomba.