Régebben sokat használtam teljesen csúszó végszerelékeket. A tavaszi felmelegedő vizekben nagyon sok előnye volt egy fix végszerelékkel szemben. A kapitális és óvatosabb pontytokból is több kapást csikartam ki, hiszen a felszívott csalival a hal minden akadály nélkül távozhatott. A bojlisok körében, a teljesen csúszó szerelékek viszont nem annyira számítanak közkedveltnek. Ugyanis ebben a körben az önakasztás elvét követik a horgászok, és mindig fix végszerelékeket készítenek. Néha azonban muszáj változtatni, némi fifikát bedobni.

Ez a végszerelék, bojlis versenyhorgászoktól elesett készség, melyet sikeresen használnak. Kissé bonyolultabb, mint egy hagyományos fix végszerelék, de megéri egy ilyet is tartani magunknál.

Bonyolultságából adódóan könnyen alakítható fix, csúszó vagy akár ütköztetett szerelékké, ezáltal átszerelés nélkül tudunk igazodni halaink kapókedvéhez (pl.: hirtelen frontbetörés, stb.), csak merev bevonatú fonott, vagy fluorocarbon előkével működik jól, de a merev előkének köszönhetően nincs gubancolódás és a hal sem tudja kifújni a horgot a szájából. Nagy hátránya viszont, hogy a hal nagyon nehezen tudja elhagyni róla az ólmot. A végszerelék fogóssága szempontjából fontos az előke rögzítése, ami egy sima bojlis forgóba akasztott gyorskapocsból, ebbe akasztott merev előkéből, és egy, a gyorskapocsra húzott gumikúpból áll.